Az erdőkről és az erdőgazdálkodásról

A Bakony-vidék Veszprém megye teljes közigazgatási területére, Zala megye Keszthelyi-hegység által elfoglalt részére, az Északi-Bakony Győr-Moson-Sopron megyéhez csatlakozott községhatáraira és a Keleti-Bakony Fejér-megyei vidékére terjed ki. Ezen a fél millió hektáros területen csaknem 170 ezer hektár erdő található.

Az erdőkben és az erdőkért dolgozók a lakossággal, az iskolásokkal, a turistákkal a parkerdőkben, erdei iskolákban, kilátók, turistautak környezetében kerülnek kapcsolatba. A Bakony-vidéken több mint száz parkerdei létesítményt (parkerdőt, üdülőerdőt, sétaerdőt, tornapályát, tanösvényt, kilátót, erdei iskolát, stb.) hoztak létre az elmúlt harminc évben az erdőgazdálkodók állami támogatásból és saját erőből azért, hogy a kirándulni vágyók az erdőt megismerhessék és megszerethessék.

Az erdőkben az erdőgazdálkodók gazdálkodnak az erdőtörvény (1996. évi LIV. törvény) és más jogszabályok, valamint a tíz évre szóló erdőtervek előírásai és lehetőségei alapján, melynek szakszerűségére és jogszerűségére az erdészeti hatóság ügyel fel.

A fenti területen 32 millió m³ élőfakészlet található, melynek egy hektárra eső átlagos értéke 214 m³/hektár. Ez az országos átlaghoz közeli érték úgy képződik, hogy a hatalmas élőfakészletű bakonyi bükkösök emelik, a Balaton-felvidéki molyhos-tölgyes karsztbokorerdők és a mindenfelé előforduló gyenge sarj akácosok csökkentik a mennyiségét. Az állami erdők átlagos fajlagos élőfakészlete (232 m³/ha) jóval magasabb, mint a nem állami szektorok erdeié (181 m³/ha).

Az erdőterület 37 %-án a Bakonyerdő ZRt., 28 %-án a HM Veszprémi Erdőgazdaság ZRt. (VERGA Rt.) erdőgazdálkodik., ez állami tulajdon. További háromezer hektár állami erdőt nem erdőgazdasági részvénytársaságok kezelnek, 660 hektár közösségek (önkormányzatok, egyházak, egyesületek) tulajdonában és általában használatában is van. Az erdők 32 %-a magántulajdonú. A közel 54 ezer hektár magánerdőnek csupán 17%-án, 9400 hektáron nem folyik gazdálkodás. A magánerdők döntő része osztatlan közös tulajdonban van, így általános a megbízási szerződéssel és az erdőbirtokossági formában történő erdőkezelés.

A magánerdőkben folyó gazdálkodást az államilag is támogatott erdészeti integrátorok és szakirányítók segítik. Ők erdész szakemberek, akik a magánerdő gazdálkodók számára szakmai tanácsot adnak a jogszabályok értelmezése és alkalmazása, az erdőkezelés, a szakmai adminisztráció terén, esetenként kivitelezést is végeznek.

A faállománnyal borított terület rendeltetése szerint 58 %-ban védő vagy védett erdő, 42 %-ban gazdasági erdő. A különleges rendeltetésű területeken a védettségnek megfelelően dolgoznak az erdőgazdálkodók. Ebből következik, hogy az erdészek tevékenységének jelentős része maga a gyakorlati természetvédelem.

Az erdőállományok zöme, több mint 75 %-a őshonos, elsősorban kemény lomb fafajokból áll. A legnagyobb értéket biológiailag és a gazdálkodás szempontjából a bükkös és elegyes bükkös állományok képviselik. Az elegyes és elegyetlen cseresek a táj meghatározó elemei. Az egyéb kemény lomb fafajok a terület 6 %-án, a lágy lombosok a 3 %-án alkotnak állományokat. A Keleti-Bakony és a Balaton-felvidék ad otthont a 4 % térfoglalású molyhos tölgy főfafajú, elsősorban talajvédelmi szerepű állományoknak. Az idegenhonos fenyők, az akác és a nemes nyárasok nem jelentősek. A fenyők aránya lassan csökken, fokozatosan lombos erdőkké alakulnak, az akácé lassan nő, mivel a magántulajdonosok előszeretettel telepítik.

Az őshonos fafajok magas arányának és az elegyességnek köszönhető, hogy az utóbbi évtized időjárási rendellenességei (szárazság, aszály, szélviharok) és a károsítók (gyapjaslepke, cserebogár pajor), kórokozók támadása ellenére erdeink egészségi állapota jó, zártságuk, valamint felújulási képességük nem szenvedett visszafordíthatatlan károsodást.

Erdőfelújítási kötelezettség akkor keletkezik, ha az öreg erdőt kivágjuk (véghasználjuk) vagy valamilyen károsítás következtében elpusztul. Az akácosokat, fenyveseket, nemes nyárasokat kivéve (melyek együttes területe kevesebb, mint 23 %, és tarvágással kezelhetők) az erdőket természetes felújítással újítják fel. Azaz a helyben termett saját magjából, makkjából létrejött újulat egy darabig az anyaállomány védelmében növekszik, majd szépen, fokozatosan, a megfelelő újulat fejlettséget, a kívánatos fény-, tápanyag- és vízellátási viszonyokat is figyelembe véve az idős erdőt kitermelik. A csemetés szükség szerint pótlásra, majd még évekig ápolásra szorul. Cél, hogy minél több helyen alakuljon ki magas tőszámú sűrűség állapot, melyben jól érvényesül a természetes kiválasztódás és nagyobb az ellenálló képessége a különböző károsításokkal szemben. Ezeket az évről évre több mint tízezer hektáron kötelező munkákat az erdőgazdálkodók megfelelő módon és mértékben elvégzik. Az erdők felújítását az erdészeti hatóság ellenőrzi,támogatja, a mulasztókat bünteti.
 

Erdőtelepítésről akkor beszélünk, ha valamely nem erdő művelési ágú, korábban más módon hasznosított területen új erdőt hozunk létre. 2400 hektár erdőtelepítés van folyamatban, azaz állandó gondozás alatt (pótlás, ápolás, védelem a károsításoktól). Évente 300-500 hektár új erdő telepítése történik, elsősorban magántulajdonú erdőterületeken, de jelentős kivitelező a VERGA Rt. is. 2005. évtől a mezőgazdasági területeken létrejövő új erdők telepítése az Európai Unió támogatásával valósul meg. Aki gyenge termőképességű szántóját erdőtelepítéssel szeretné hasznosítani, az keresse meg az Állami Erdészeti Szolgálat Veszprémi Igazgatóságát, ahol ezzel kapcsolatban (előkészítés, pályázat, finanszírozás) felvilágosítást kap.

A befejezett erdősítéseket (megfelelő fafajú, állapotú és fejlődésű fiatal erdők) is rendszeresen kell ápolni, majd az idősebb, fejlettebb fiatalosok fejlődését nevelővágásokkal segítik az erdőgazdálkodók. Ezeket a beavatkozásokat időrendi sorrendben szaknyelven befejezett ápolásnak, tisztításnak, törzskiválasztó gyérítésnek nevezzük. Ezek a munkák évente 6000 hektár erdőterületet érintenek.

Az erdők fenntartását, a fiatal erdők gondozását, a környezeti, biotikus és abiotikus károk felszámolását elsősorban az erdőhasználat jövedelméből fedezik az erdőgazdálkodók. A fakitermelési lehetőségeket az erdőtervek tartalmazzák. A kitermelhető fatérfogat az erdőtervek megújításával 1996-tól, tehát tíz éve lassan, folyamatosan nő, jelenleg 700 ezer m³. A kitermelhető fatérfogat lényeges további növekedése nem várható. 2005. évben például ennek csak 86 %-t termelték ki az erdőgazdálkodók. Az ebben az évben kitermelt 600 ezer m³ fatérfogat 5 %-a tisztításból, 31 %-a gyérítésekből, 54 %-a véghasználatból, közel 10 %-a egészségügyi és egyéb termelésből származik.

Az erdőgazdálkodó számára jövedelmet is hozó fakitermelések a növedékfokozó gyérítések és a véghasználatok. Az erdőállományaink összetételéből következik, hogy a véghasználatoknak csupán negyede a tarvágás, a többi fokozatos felújítóvágás. Egyre nagyobb teret kapnak a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodást előmozdító megoldások is, mint például a készletgondozó használat és a szálalás.

Az elmúlt évtized mostoha időjárása és a gyapjaslepke tarrágások a fák száradásában, pusztulásában mutatkoznak meg. Sok száraz fa kitermelése végzik a rendes használatok során. Természetesen nem kerül sor minden száraz fa kitermelésére, mivel azt nem győzik az erdőgazdálkodók és biológiailag sem kívánatos. Értékmentés céljából így is nagy mennyiségű károsodott faanyag kitermelését végzik el az erdőgazdálkodók az egészségügyi termelés keretében. Főleg a tölgyek, a cser, a fenyők és a gyertyán pusztulása jelentős. E kedvezőtlen tendencia jobbra fordulását csak legalább átlagos csapadékú évek sorozata után várhatjuk.

Az erdőgazdálkodók az állami költségvetéssel kapcsolatban állnak: befizetéseket teljesítenek (erdőfenntartási járulék a kitermelt vastagfa után, bírságok) és támogatásokat kapnak (az erdő felújításáért, az erdőtelepítésekért, a parkerdők létesítéséért és fenntartásáért, a magánerdő gazdálkodás működtetéséért).

A falopásokat és az engedély nélküli termeléseket az erdőgazdálkodás valamennyi szereplője (erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók, erdészeti hatóság, érdekvédelmi szervezetek, önkormányzatok, rendőrség) igyekeznek felderíteni, megakadályozni. Mivel az erdők döntő részén gazdálkodás folyik, a tulajdonosok ismerik és védik a területeiket, az érdekeltek jól együttműködnek, ezért a Bakony-vidékről eddig sikerült kiszorítani a kalandorokat, szélhámosokat és bűnözőket.

Az erdőtulajdonosok, az erdőgazdálkodók és erdészeti hatóság gondja, hogy az erdőterületen ellenőrizetlenül motorozó és terep autózó csapatok nagy környezeti károkat okoznak a talaj megbontásával, a növényzet károsításával, az erdő életének váratlan és durva zavarásával. Ez a szabadban űzhető sport csak kijelölt pályákon, területeken és az erre alkalmas utakon létjogosult. A motorozni, terepautózni vágyók szervezetten lépjenek kapcsolatba a területek tulajdonosaival, kezelőivel, s együtt keressék meg a megoldást. Ez sokkal inkább célravezető, mint a vidéki, a tájjal dolgozó, azt gondozó emberek szemében a pusztítás, a kártékonyság jelképévé válni.

Az előbbihez hasonló probléma az erdőkbe történő szemetelés, szemétkihordás. Tud még tükörbe nézni, aki nagy vagy kis teherautóval viszi az üzemi vagy a családi hulladékot az erdő szélére? Mikor már mindenütt vannak szeméttelepek, van lehetőség a hulladék elhelyezésére. Esetleg azt meséli a kocsmában vagy a baráti társaságban, hogy ő aztán igazán védi az erdőt meg a természetet. Ugyanilyen helytelen, ha nem is ilyen látványos, akinek a kezéből, gépkocsijából kiesik a saját szemete (cigarettája, cigarettás doboza, üdítős palackja, tízórais zacskója, stb.), mert az is az erdő szélén, utak mentén végzi. Vigyázzunk még szép és megőrizhető környezetünkre, a Bakony-vidék értékeire, ezzel magunkra is vigyázunk!

Veszprém, 2006. május 4.

        Bús Mária
ÁESZ Veszprémi Igazgatósága
   igazgatóhelyettes

tetejére!

http://www.aeszveszprem.t-online.net