Térségünk:

A bemutatásra kerülő terület
Bakonyerdő Rt, a VERGA Rt,
és a Magánerdőgazdálkodók és Erdőtulajdonosok Veszprém megyei Egyesülete
területét fedi le, amely egyben
az ÁESZ Veszprémi Igazgatóságának illetékességi területe is

    TÁJAINK:

    A terület két fő részre tagolódik, a Dunántúli-középhegységhez tartozó Bakonyvidéki részre és a Kisalföldi részre.

Erdőgazdasági tájbesorolás szerint, kis területen, a Balaton keleti partvidékére benyúlik a Nagyalföld, délről átnyúlik a Tapolcai medencébe a Dél-Dunántúl és a nyugati részeken a Nyugat-Dunántúl tájegység.

Erdőgazdasági nagytájak

Nagyalföld Északi-középhegység Dunántúli-középhegység Dél-Dunántúl Kisalföld Nyugat-Dunántúl

 

Erdőgazdasági tájak

Balatoni-medence Mezőföld Keleti-Bakony Déli-Bakony Balaton-felvidék Magas-Bakony Vértes- és Bakonyalja Marcal-medence Keszthelyi-hegység Kelet-Zalai-dombság Kemeneshát Szigetköz-Rábaköz Külső-Somogy

 

 

 

Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balatoni-medence Mezőföldi-löszhát Sárrét-Sárvíz-völgye Velence vidéki dombvonulat Keleti-Bakony Déli-Bakony Magas-Bakony Pápai-Bakonyalja Súri-Bakonylaja Pannonhalmi-dombság Pápa-Devecseri-Síkság Tátika-csoport Keszthelyi-dolomitvonulat Felső-Kemeneshát Kemenesalja Rábaköz Devecseri-Bakonyalja Kelet-Zalai-löszvidék

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tartsd a tájegység felett az egeret és megjelenik neve!

 

 

 

A BAKONYVIDÉK

    A térségünket uraló Bakonyvidék a délnyugati - északkeleti irányban húzódó Dunántúli-középhegység legnagyobb kiterjedésű, legnyugatibb tája. A mintegy 3540 négyzetkilométer alapterületű táj hazánk egyik legerdősültebb vidéke. Az erdők területe 140 000 hektár.
Mai képe hosszú földtörténeti, gazdaság- és kultúrtörténeti folyamatok eredőjeként alakult ki.

 

    A Balaton-felvidék és a Bakony keleti nyúlványai a triászban képződött fődolomitból és mészkőből állnak, a Bakony északi és nyugati tömbjét júra- és krétakori mészkő borítja. Ezek az üledékes kőzetek hatalmas karsztvíz kincset tárolnak, melynek tisztaságát az erdő biztosítja.

    A földtörténeti középkor végén képződtek e vidék ásványkincsei is (barnaszén, bauxit).

    Mintegy 2 millió éve a Balaton-felvidék és a Déli-Bakony arculatát a bazaltvulkánosság határozta meg. Nagy területre hullott a jégkorszak utáni málladék, meszes por, melyből a lösztakaró képződött. Nem túl régen, 20-25 ezer éve alakult a Balaton medencéje, s nyerte el végső formáját a táj.

    A Bakonvvidék (részeinek eltérő földtörténeti kialakulása, geológiai felépítése, domborzata, tagoltsága alapján) több, jól elkülönülő tájra osztható. A geográfusok a Bakonyvidékhez számítják a Pannonhalmi dombság kistájat is. Mivel e vidék erdei már teljesen elszakadtak a hegység erdőtömbjétől,  a tárgyalásától eltekintünk.

    A Keszthelyi-hegység töredezett tönkfelszínéből nem túl magas, de meredek hegyek emelkednek ki, így a hegység képe erősen tagolt, de legmagasabb pontjai csak a 400 métert haladják meg (Kövestető 444 méter, Meleg-hegy 425 méter).

    A Tátika-környék festői bazalthegyei még alacsonyabbak. A déli lejtőkön molyhos tölgyes, virágos kőrises karsztbokorerdők vagy feketefenyvesek védik a sekély talajt. A kedvezőbb termőhelyeken cseresek, cseres tölgyesek, a hűvös északi oldalakon, völgyekben bükkösök találhatók.

    A mély fekvésű, alig erdősült Tapolcai-medencét festői látványt nyújtó, erdővel borított bazaltvulkánok szegélyezik. Helyzete különleges, az erdőgazdasági tájbesorolásban a Dél-Dunántúlhoz tartozó

    A Balaton-felvidéken belül jól elkülönül a keskeny parti sáv, amelyet szinte teljesen beépített, művelés alá vont az ember. A mögötte húzódó hegyvidék védi, javítja a partmenti üdülőövezet klímáját. A Balaton-felvidék legmagasabb pontja a Boncsos bazalt borította teteje Monostorapáti határában (448 méter). A hegyek között kellemes éghajlatú kis medencék rejtőznek. A tájon a szőlőművelés a jellemző. A molyhostölgyes-cseresek, feketefenyvesek talaj- és tájvédelmi funkciót töltenek he, s minden hektár erdő jótékony hatással van a Balaton vízminőségére. Ide tartozik még Vilonyai-hegyek sekély talajú kopár vidéke is.

    A Déli-Bakony kevéssé tagolt pannon vidék néhány medencével, széles, lapos hegyhátakkal. Két nagy kiterjedésű bazaltvulkán (Agártető és Kab-hegy) valamint a Szentgál környéki mészkőhegyek alkotják. Legmagasabb pontja a 601 méteres Kab-hegy. Az erdők fogyatkozása az alacsonyabb fekvésű területeken erős volt de a hegyeket cseres, tölgyes, bükkös erdőségek borítják.

    Az Északi-Bakony a hegység legnagyobb kiterjedésű, legismertebb tája. Fennsíkjából a csúcsok sasbércszerűen emelkednek ki: a Kőris-hegy 709 méter, a Kék-hegy 656 méter, a Som-hegy 649 méter, a Papod és a Fekete Hajag 646 méter magas. A hegyhátak között lakott medencéket találunk (Bakonybéli-, Hárskúti-, Lókúti- és Zirci-medence). Az Északi-Bakony nyugati felét szokás Öreg-Bakonynak, Várpalota felé eső, a Cuha-patak áttörésén túli részt Keleti-Bakonynak nevezni. Az Északi-Bakonyban értékes és gyönyörű elegyes bükkerdők, gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek díszlenek. A sziklás felszíneken hársas-kőrises sziklaerdők, a mély, szűk völgyekben szurdokerdők, törmeléklejtő erdők, a patakok mentén égeresek tenyésznek. A déli, melegebb lejtőket karsztbokorerdők, sziklagyepek borítják.

    A Bakonyalja átmeneti táj a hegység északi és nyugati oldala, valamint a Kisalföld között. Növényzete részben a hegységet idézi, részben a szárazabb, melegebb, nyitottabb síkvidékéhez hasonló. Éppen az átmeneti jelleg miatt érzékenyebbek az erdei életközösségek: fenntartásuk, védelmük erdőgazdálkodási és természetvédelmi érdek. Ezen a tájon az egykor uralkodó gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek maradványai mellett a fenyves, akácos, nyáras kultúrerdők alakítják a táj képét.
 

DOMBORZAT   

    A táj domborzatilag mérsékelten tagolt. Jellemzőek a fennsíkok, az azokból kiemelkedő úgynevezett sasbércek között meghúzódó kis medencék, a bazalt 'tanúhegyek". A Bakonyvidék legmagasabb pontja a Kőrishegy (709 méter). A Balaton víztükrének tengerszint feletti magassága 104,5 méter.

ERDÉSZETI KLÍMA

Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balatoni-medence Mezőföldi-löszhát Sárrét-Sárvíz-völgye Velence vidéki dombvonulat Keleti-Bakony Déli-Bakony Magas-Bakony Pápai-Bakonyalja Súri-Bakonylaja Pannonhalmi-dombság Pápa-Devecseri-Síkság Tátika-csoport Keszthelyi-dolomitvonulat Felső-Kemeneshát Kemenesalja Rábaköz Devecseri-Bakonyalja Kelet-Zalai-löszvidék Bükkös klíma: a felső koronaszintben a bükk az uralkodó,júliusban mért relatív légnedvesség 60% feletti Gyertyános-tölgyes klíma: a tölgy felső koronaszintje alatt második szint található (gyertyán, kislevelű hárs,, esetleg szórványosan bükk,júliusban mért relatív légnedvesség 55-60% Tölgyes klíma: egyszintű tölgyesek, második szint nélkül,júliusban mért relatív légnedvesség 50-55% Erdősztyepp klíma: a kevés csapadék miatt természetes erdőtársulás nem alakul ki, júliusban mért relatív légnedvesség 50% alatt

    Az éghajlati átlagok jelentős szélsőségeket fednek el. A déli oldalak szárazak, melegek, itt és a peremvidéken 550-600 mm csapadék hullik évente. A Magas-Bakonyban 700-800 mm közötti az átlagos évi csapadék. Az évi átlagos napfénytartam 2000 óra, ezen belül a Bakonyban elég sok a borult nap (110 évente). Az átlagos évi középhőmérséklet 9,0-10,5 0C között változik, a Balaton-part melegebb, a Bakony hűvös. A hegységben a tél hosszú, zord, jelentős hótakaróval, hófúvásokkal.

TALAJOK VÍZGAZDÁLKODÁSA

    Felszíni vizekben szegény a táj. Jelentősebb patakjai (Gerence, Cuha, Gaja, GeIIa, Torna, Séd, Balaton-felvidéki kis patakok - sédek -‚ Eger-víz, Viszló) bármely égtáj felé indulnak is, a Duna vízgyűjtőjébe tartoznak. A vízgazdálkodást a bauxitbányászat miatti vízkiemelés jelentősen megzavarta (karsztvízszint csökkenés). A közelmúlt száraz esztendeiben a patakok kiszáradtak, a források elapadtak. Néhány hangulatos forrás kirándulási célpont (magyarpolányi Csurgó-kút, pénzesgyőri Judit-forrás, városlődi Csiga-forrás, pulai Kinizsi forrás, Bakonybéli Szentkút). A bazalt hegyek tetején képződött horpadásokban egykor kis tavak alakultak ki esővízből. Ezek a hulló portól feltöltődtek, már csak néhányban találunk vízfelületet, tőzegmoha lápot.

Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balatoni-medence Mezőföldi-löszhát Sárrét-Sárvíz-völgye Velence vidéki dombvonulat Keleti-Bakony Déli-Bakony Magas-Bakony Pápai-Bakonyalja Súri-Bakonylaja Pannonhalmi-dombság Pápa-Devecseri-Síkság Tátika-csoport Keszthelyi-dolomitvonulat Felső-Kemeneshát Kemenesalja Rábaköz Devecseri-Bakonyalja Kelet-Zalai-löszvidék A többletvízhatástól független (TVFLN) termőhelyek vízellátás tekintetében a csapadékra vannak utalva. A növényzet kizárólag a talaj által tárolható (a talaj vízka-pacitásából felvehető víz) vízkészlettel rendelkezik, egyéb forrásból nem jut többletvíz-hez. Ide sorolhatók részben az árterek magas fekvésű termőhelyei isA változó vízellátású (VALT) termőhelyeken a tenyészidőszakban időnként hol túl sok a víz, hol túl kevés. A víztöbblet a felszínen vagy a talaj felső rétegében jelentkezik és nincs kapcsolatban a talajvízzel. Kialakulásának alapfeltétele, hogy a talajban, a felszínhez viszonylag közel, egy többé-kevésbé vízzáró, vagy gyenge vízvezetésű és ezért erősen víztorlasztó réteg legyen. A hóolvadásból, a tartós esőből, a nagy záporokból, lejtők szivárgó nedvességéből származó víz leszivárgását a talaj mélyebb szintjeibe ez a réteg megakadályozza. A víz feltorlódik, gyakran a felszínre emelkedik, és ott megáll, míg el nem párolog, vagy nagyon lassan a mélybe szivárog. Ezután vízhi-ányos állapot is felléphet.A szivárgó vizű (SZIV) termőhelyek a hegy- és dombvidékeken gyakoriak, de nem nagy kiterjedésűek (a legritkább esetben teszik ki egy erdőrészlet egész területét). A lejtők lábánál, a teraszokon, a meredekebb oldalak után következő enyhe lejtők felső részén, mély völgyekben a leszivárgó víz többletvízként jelentkezik. A víz legnagyobb része az avartakaró alatt, vagy a Az időszakos vízhatású (IDÖSZ) termőhelyeken a termőrétegben, illetve a gyökerek által hasznosított talajrétegben időszakosan víztöbblet lép fel. A víztöbbletet adó talajvíz (tavasszal), vagy az árhullám (a hullámtérben) kapillárisan telíti az alsó talajszinteket és ezt a növényzet – különösen a tenyészidőszak első részében – felhasz-nálja. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a termőhelyek, amelyeknél az átlagos áprilisi talajvízszint 150-220 cm között elérhető, valamint az árterek középmagas fekvésű területei.Az állandó vízhatású (ALLV) termőhelyeken érvényesül a legkedvezőbb többletvízhatás. A növényzet, elsősorban a fák gyökerei, a tenyészidőszak nagy részé-ben az állandó vízhatástól származó szabad vizet felvehetik, ha ezt talajhiba nem aka-dályozza.  Az áprilisi talajvízszint 80-150 cm közötti. Az árterek középmély termőhe-lyei is állandó vízhatásúak.A felszínig nedves (FELSZ) termőhelyeken a talajvízszint feletti kapilláris zóna a talajfelszínig ér. Az átlagos áprilisi talajvízszint 50-80 cm, de a tenyészidőszakban fokozatosan annyira lesüllyed, hogy a talaj felső 20-40 cm-es rétegének levegőzése kielégítő. Ide tartoznak az árterek mély fekvésű részei és a sekély lápok.. A vízzel borított (VIZB) termőhelyeken a tenyészidőszak nagyobb részében a felszínig, vagy a felszín fölé emelkedik a talajvízszint. A feltalaj az egész tenyészidő-szakban a zárt kapilláris zónába esik. Ide tartoznak a hullámterek nagyon mély fekvésű részei és a mély lápok is.

    Mint térképünkön is látható, erdeink csak kevés helyen számíthatnak a csapadékon kívül más vízforrásra, az egész Bakonyvidéket a többletvízhatástól független hidrológiai viszony uralja. A hegy és dombvidékek lábánál, a völgyek aljában azonban rendszerint megjelenik a szivárgó víz.

TALAJOK

Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balatoni-medence Mezőföldi-löszhát Sárrét-Sárvíz-völgye Velence vidéki dombvonulat Keleti-Bakony Déli-Bakony Magas-Bakony Pápai-Bakonyalja Súri-Bakonylaja Pannonhalmi-dombság Pápa-Devecseri-Síkság Tátika-csoport Keszthelyi-dolomitvonulat Felső-Kemeneshát Kemenesalja Rábaköz Devecseri-Bakonyalja Kelet-Zalai-löszvidék GENETIKAI FŐTALAJTÍPUSOK

Erdeink talajainak megoszlása:

 

A talajképződés a mészkő - és dolomit-felszínen a felaprózódás, mállás következtében indult meg. Úgynevezett kőzethatású talajok, rendzinák képződtek. Itt a mállás még kezdetleges vagy a kialakult talaj megsemmisült, sziklás váztalajokkal van dolgunk. A csapadékos, hűvös bakonyi tájon e sekély talajokon is faóriások nőnek, míg a hegyvidék meleg, száraz déli lejtőin sziklagyepek, gyenge fejlődésű karsztbokorerdők alakulnak ki rajtuk.

    A vastag lösztakaróból agyagbemosódásos barna erdőtalajok fejlődtek sok ezer év alatt a lefelé szivárgó víz és a fás növényzet hatására. Ezeken tenyésznek legszebb erdeink. A vékonyabb löszborításból barnaföldek jöttek létre. A homokon képződött rozsdabarna erdőtalajok szintén jó termő-erejűek.
Az erdőirtások után a lejtős területeken megindult mezőgazdasági művelés eredményeképpen a talajok felső szintjét lemosta a víz, elfújta a szél. Itt gyenge termőerejű csonka erdőtalajok maradtak napjainkra. A bazalt málladékon ranker talajok vannak.

Az alapkőzetek minőségéből következően a Bakonyvidék talajai általában bázisokban gazdagok, semleges vagy gyengén savanyú kémhatásúak, így az úgynevezett savas esők nem, vagy kevéssé idézhetik elő a termőhely leromlását.

TALAJOK FIZIKAI SZERKEZETE

Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balatoni-medence Mezőföldi-löszhát Sárrét-Sárvíz-völgye Velence vidéki dombvonulat Keleti-Bakony Déli-Bakony Magas-Bakony Pápai-Bakonyalja Súri-Bakonylaja Pannonhalmi-dombság Pápa-Devecseri-Síkság Tátika-csoport Keszthelyi-dolomitvonulat Felső-Kemeneshát Kemenesalja Rábaköz Devecseri-Bakonyalja Kelet-Zalai-löszvidék GENETIKAI FŐTALAJTÍPUSOKTörmelék (TÖ): 2 mm átmérőnél nagyobb felaprózódott kőzet, amennyiben mennyisége 70 % felett van a szintben, illetve rétegben. Mennyiségét a szelvényfal felületén (szintenként, illetve rétegenként) elfoglalt területhá-nyad alapján kell megbecsülni.Durva homok (DH): a durva homok (talajszemcsék átmérője 2,0-0,2 mm) szabad szemmel is jól megfigyelhető.Homok (H): a finomhomok (talajszemcsék átmérője 0,2-0,02 mm) lupéval jól megfigyelhető. Az un. tiszta homok szárazon széthullik, csak nedvesen áll össze. Az összeállott rög kiszáradva igen enyhe nyomásra szétesik. Szá-razon ujjunk között dörzsölve érdes érzetet kelt.Vályog (V): a talajszemcsék átmérője 0,02-0,002 mm. A rögök az ujjak kö-zött nehezebben, de szétmorzsolhatók. Nedves állapotban ujjunk közt dör-zsölve csúszós (agyag), enyhén lisztes (finom homok, por) érzést kelt. A képlékenység határáig adagolt vízzel formálva az ujjakhoz nem ragad, de ujjunk redői eltömődnek tőle. Több mm vastag fonallá ugyan sodorható, de ezt ujjunk köré már nem csavarhatjuk, mert eltöredezik. Vékonyabb fonal belőle nem sodorható. Szabad szemmel homogénnek látjuk ugyan, de lupé-val szemlélve a finom homokrészecskék felismerhetők. A rögöcske felülete körömmel nem polírozható fényesre. A rögre körömmel karcolt nyom szé-lesebb a körömnél, nem éles kontúrú és nem fényes.Vályog (V): a talajszemcsék átmérője 0,02-0,002 mm. A rögök az ujjak kö-zött nehezebben, de szétmorzsolhatók. Nedves állapotban ujjunk közt dör-zsölve csúszós (agyag), enyhén lisztes (finom homok, por) érzést kelt. A képlékenység határáig adagolt vízzel formálva az ujjakhoz nem ragad, de ujjunk redői eltömődnek tőle. Több mm vastag fonallá ugyan sodorható, de ezt ujjunk köré már nem csavarhatjuk, mert eltöredezik. Vékonyabb fonal belőle nem sodorható. Szabad szemmel homogénnek látjuk ugyan, de lupéval szemlélve a finom homokrészecskék felismerhetők. A rögöcske felülete körömmel nem polírozható fényesre. A rögre körömmel karcolt nyom szélesebb a körömnél, nem éles kontúrú és nem fényes.

 

TERMŐRÉTEG-VASTAGSÁG

Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balaton-felvidék Balatoni-medence Mezőföldi-löszhát Sárrét-Sárvíz-völgye Velence vidéki dombvonulat Keleti-Bakony Déli-Bakony Magas-Bakony Pápai-Bakonyalja Súri-Bakonylaja Pannonhalmi-dombság Pápa-Devecseri-Síkság Tátika-csoport Keszthelyi-dolomitvonulat Felső-Kemeneshát Kemenesalja Rábaköz Devecseri-Bakonyalja Kelet-Zalai-löszvidék GENETIKAI FŐTALAJTÍPUSOKIgen sekély: B, GYT klímában   0-20 cm   KTT, ESZTY klímában    0-40 cmSekély: B, GYT klímában 20-40 cm   KTT, ESZTY klímában  40-60 cmKözepes mélységű: B, GYT klímában 40-60 cm   KTT, ESZTY klímában  60-90 cmMély: B, GYT klímában  60-100 cm   KTT, ESZTY klímában    90-140 cmIgen mély: B, GYT klímában 100 cm-től   KTT, ESZTY klímában  140cm-től

 

tetejére!

 

http://www.aeszveszprem.t-online.net