Ország volt a Bakony: sűrűjét nép, falka, futó vad,
pásztor járta, utas, utonálló? - most sziget: omló
partjairól fasorok, ligetek válnak le, vízörző
berkek, lombba merült falu, vén koronát emelő tölgy.

(Keresztúry Dezső: Dunántúli hexameterek, részlet)

 

Az erdők területnagyságának változása Magyarországon a jelenlegi területre számítva:

 

 

 

 

 

Az erdők területének változása Magyarországon a jelenlegi területre számítva:

A felső évszámra kattintva előjön a korszakhoz tartozó térkép!

év

            A térképek csak az erdőterület változását ábrázolják helyesen! Természetesen a Balaton, a folyók, patakok és az egész vízrajz jelentős változáson ment át az idők folyamán!

Forrás: ÁESZ

 

 

Szűkebb hazánk erdőtörténete röviden:

     Az emberi kultúra tájalakító hatását megelőzően a Bakony-vidéken fátlan pusztaság valószínűleg csak a Tapolcai-medence és a Séd törésvonala mentén Gyulafirátót, Hajmáskér környéke lehetett.

    A Balaton partján és a Bakony rengetegeiben ősidők óta léteztek és virágoztak kultúrák. Az északi Balaton-part meleg és termékeny oldalain már az őskorban is voltak települések. A Bakonyban elsősorban a tölgyesekkel borított, alacsonyabb fekvésű, melegebb területeket kedvelték az egyes népcsoportok, bár a Kőris-hegy oldalában a 3000 évesnél idősebb késő bronzkori halomsírokat a hűvös bükkerdő rejti (Bakonybél-Százhalom).

Füstölgő boksa

Vajkai Aurél felvétele készítette (1942)

    Az őskori kultúrák és a rómaiak erdőírtásainak területeit a Bakonyvidéken a honfoglalás idejére visszahódította a természet. A honfoglaló magyarok számára a Bakony védelmi övezet és vadászterület volt. A honfoglalás korában még mindenki szükségletei szerint élhetett az erdők javaival. Az Árpád-házi királyok alatt a Bakony évszázadokig királyi erdőbirtok és vadászterület volt erdőispán irányítása alatt. A vidék lakossága az erdő közvetlen és közvetett hasznából élt (állattartás, vadászat). A bakonyi erdőispánság székvára Hölgykő volt. Romjai ma is láthatók Városlőd község határában.

Hölgykő romjai Városlőd határában

    Az erdőóvók az erdőispánság alattvalói voltak, külön falvakban éltek: Lövöldön (Városlőd), Ardán (Bakonyjákó), Fenyőfőn. A királyi vadászok faluja volt Szentgál, a Nagyvázsonyhoz közeli egykori Csepely, a farkasvadászoké Szentantalfa.

    Az első jelentékenyebb erdőirtás a szerzetesrendek megjelenésével kezdődött, amelyek az intenzívebb növénytermesztést és állattenyésztést ismertették meg a lakossággal.

    E korban az erdő elsősorban a hegység peremén és a belső medencék térségében (Zirc, Bakonybél, Lókút) fogyott. A török időkben az elnéptelenedés miatt egyes vidékek visszaerdősültek. Más vidékekről - az erődítés építésekhez kivágott állományok helyéről - örökre eltűnt az erdő (Várpalota, Veszprém várának kör-nyéke).

    A török kiűzése után a lakosságot újratelepítették. A megmaradt és a betelepített lakosság tevékenysége nyomán a XVIII. század elejétől rohamossá vált az erdőpusztítás és közel másfél évszázadon át tartott. Kellett a fa az újjáépítéshez, bányászathoz, hamuzsír-főzéshez, a mész-és szénégetéshez. a fazekas-, üveg- és porcelánipar számára, a terület pedig a növénytermesztéshez, állattenyésztéshez. A telepítésekkel számos irtásfalu alakult ki (Pula, Csehbánya, Németbánya, Farkasgyepü) vagy éledt újjá (lharkút, Úrkút, Porva, Fenyőfő).

Rőzsehordó

    A hagyományos erdőhasználat is súlyos gondokkal küzdött. Például 1640-ben a nagyvázsonyiak és a szentgáliak között nagy vita kerekedett azon: ki használhatja a Kab-hegy erdeit? Mindkét falu népe engedélyt kapott a legeltetésre, makkoltatásra, kaszálásra. Ez sem hozott békességet, a régi iratok tanúsága szerint egymás csordáira vadásztak a vázsonyiak és a szentgáliak.

Szentgáli favágók

    A XIX. század közepe óta az erdőtömbök területe gyakorlatilag nem változott. Összefüggően erdősült maradt a Magas-Bakony, a Déli-Bakonyban a Kab-hegy, az Agár-tető tömbje, Uzsa környéke, a Keszthelyi-hegység, a Balaton-felvidéken a falvaktól távolabb eső részek.

Az erdőgazdálkodás törvényi szabályozásának igénye a XVIII. századtól egyre erősödött.

Az erdőket felmérték és a XIX század végétől már nagyobb területre készültek üzemtervek.

    Ha kiterjedésében állandó is maradt az erdőterület, az intenzív erdőgazdálkodás általánossá válásával az erdők jellege megváltozott. A hatósági rendeleteket betartva, és az általuk biztosított lehetőségeket kihasználva az erdők nagymértékben egykorúvá váltak, rövidebb vágásfordulóval kezelték őket.

    XIX század elejétől jelentős erdőtelepítésekkel igyekeztek visszahódítani az egykor elkopárosodott területeket. Több ezer hektár kopárfásítás (feketefenyvesek) valósult meg Veszprém, Várpalota környékén, a Balaton-felvidéken.

    Eltűnt az Eötvös Károly által leírt bakonyi őserdő:

     "Amint elhagytuk Városlődön túl a Szamár-hegy csúcsát, jobbról-balról őserdőbe jutottunk. Bükkösbe. Közel két méter átmérőjű törzsökök, oszlopszerű faszálak, mint a gyertya, Oly egyenesen fölnőve a magasságig ... Az erdő rengeteg mélysége határtalan ... lent csönd van, mintha Istennek szentegyházában volnánk."

     

Az első világháború hatása a magyar erdőket is erősen érintette. Trianoni békeszerződés az erdők 80 %-át elvette, A megmaradt országrészben hirtelen nagy lett a faínség, a tűzifa, de főleg a korábban inkább a Kárpátokból származó iparifa hiánya okozott gondot. Ennek pótlása a magyar erdőgazdálkodás fő feladata volt.

Erdőtelepítések Magyarországon az I. Világháború óta.

    1945 után ez az igény felfokozódott. A népgazdasági tervek sora az ország erdősültségének növelését tűzte ki célul. Kezdetben ehhez igen nagy forrásokat is rendeltek.

Az erdőtelepítésnek újabb lökést adott az 1990-es évek elején lezajlott privatizáció. A gazdaságtalan szántók és gyepek beerdősítésre várnak. Persze nem utolsó szempont, hogy a sokak úgy gondolták, hogy az erdőgazdálkodás kevesebb gonddal jár.

Erdőtelepítések alakulása térségünkben.

Forrás: ÁESZ Erdőállomány adattár

Az ÁESZ Veszprémi Igazgatósága Veszprém megye területrendezési koncepciójához 1998-ban elkészítette a megye távlati erdőtelepítési tervét. A terv szerint a térség ideális erdősültségi arányának kialakításához 35-36 ezer hektár új erdő telepítésére lenne szükség. A telepítendő erdők mintegy 40%-a természetszerű, 60%-a pedig ültevényszerű erdő lehetne a tervjavaslat szerint. Az erdőtelepítések megvalósulása után a megye erdősültsége 30%-ról 36%-ra növekedhetne. A Veszprém Megyei Területfejlesztési Tanács az erdőterület bővítésére vonatkozó javaslatot a megyei területfejlesztési tervbe a fenti adatokkal beépítette.

Meglévő és erdősítésre javasolt területek .

Forrás: ÁESZ Erdőállomány adattár

 

Vissza a főoldalra

http://www.aeszveszprem.t-online.net